ki kopog?

jabaszki. amíg batamarci nem világított rá, addig nem is gondoltam bele: az utolsó amit lefele kerekítenek :(

na de ez van. és többek között az, hogy hulla vagyok, piros mint a rák, és olyan furcsa érzésem van. persze az is lehet, hogy ez utóbbi pl. egy napszúrás :) elfáradtam a két napos röhögésben, ivásban, napon döglésben, és "tominedobjbele" és "marcikahallgassmárel" akciókban.

nekem vannak a legidiótább barátaim a földön. ennek örülök. meg a legügyesebb barátnéim, Pankának külön köszönet a csodás tortáért, Emőke szívemnek a másikért, de a fő kitüntetés mégis a kis csapat elviseléséért jár. Kanálnak és Ginának köszi az ajándékokat, sose énekeltek nekem még tesco-parkolóban :) tenkjúúúúúú. ha az öregséggel járnak a jó szülinapok, még talán meg is éri.

egyéb gondolataimat majd egyszer részletezem, amikor nem leszek agyhalott. lehet, hogy ma éjfél előtti fekvés lesz.

"bezzeg a Karcsi telefonálhat a papuccsal..." :)

ha nem lennék egy nyavajgós, állandóan elégedetlen depresszáns picsa, akkor azt mondanám, hogy ez egy tökéletes nap volt. csak valami hiányzik. de egyébként majdnem. :)

felkeltem reggel, indultam győrbe, ahonnan kedves Eszter ismerősömmel elbuszoztunk pannonhalmára. ő ajánlotta a borteraszt, ahol az apátsági borokat lehet végigkóstolni, így ezt is tettük, úgy délután 1 órától 4ig, közben pedig megvitattuk az élet nagy dolgainak egy kis szeletét, kibeszéltünk pár "művész" fazont, és megállapodtunk közös bizniszünk indulásának fő pontjaiban. mindeközben alattunk terült el az egész pannonhalmi panoráma. nem rossz ott ücsörögni, no.

fél 8-ra haza is értem. 8 után aztán valamitől vezérelve elmentem futni, és a Csekén ért a narancssárga naplemente. monjduk ez a cseke nem valami jó, mer egyszer körbefutom és indulok haza, mert ahhoz eléggé megunom, hogy mégegyszer körbefussam, úgy meg nem indulok el, hogy csak egy kicsit futok még. úgy gondolom kéne még mellé pár különböző méretű tó, melyek a futási kedvnek megfelelően választhatóak. (ja természetesen az Öreg-tó pedig túl nagy:) )

ja és láttam egy helyes boxeres fiút. mármint a kutyafajára tessék gondolni. volt rajta azért ruha :) na én kitaláltam, hogy ez az a fiú, akit kb. 4 éve láttam a tóparton, szintén boxert sétáltatni. most újra találkoztunk. ez jel. meg kéne kersenem iwiwen, de sajnos még nem annyira fejlett a rendszer hogy a "hogy nézett ki hátulról a segge" és a "milyen kutyát sétáltat" menüpontokra is rá lehessen keresni.

jobb lesz ha iparkodik egy a nyár, mert eddig és a kilátásokat figyelembevéve igencsak esélyes az egyik legszarabb nyár címre. ez egy figyelmeztetés neki, hogy még nincs minden veszve :) nyugtával a napot :)

Tedd, amit tudsz, azzal, amid van, ott, ahol vagy!

(Theodore Roosevelt)

valaki majd emlékeztessen rá, mennyire boldognak kell majd lennem 15 óra múlva, mert most nagyon boldog lennék, ha már 15 óra múlva lenne.

ma nagyon érdekes dolgokon tudtam meghatódni... a vonatról láttam egy csávót, egy gyönyörű magyar vizslát sétáltatni, és mögötte totyogott egy kis fekete afrohajú kis pöttöm kölök. értitek. tökéletes kép.

holnap. jézus. holnap. na hagyjuk. ez csak egy államvizsga, abból is egy Bsc fajta (igaz semmivel sem különbözik a múlt heti 5 éves képzésestől. köszi állam. szóval csak az, nem egy esküvő, vagy ilyesmi... :)

itt a lefekvés ideje. mindenhol fadarabok, mellesleg. a hagyon home made modell elkészült. lehet kidobom inkább, mert amatőr mivoltával többet árt majd mint használ. egyébként éppen humoros kedvemben vagyok, Nórival nagyon jól elszórakozunk msn-en a nyomorúságunkon. hajnali 3kor. :) az az utolsó előtti szint, amikor a humor a kapaszkodója az embernek. :)

holnap valószínűleg egy ideggombóccal leszek hasonlatos, ezért kihasználom most ezt a pár percet, amíg még nem alszom. szeretnék világgá menni azt hiszem. jobbat most nem tudok.

egyébként köszönöm az együttérzést és a támogatást for all :) hasznos.

elkezdtem tanulni nagy nehezen 3 órája, de már azért nem tudok, mert ideges leszek rögtön. itt a vég. közeleg.. és még annyi minden van... lenne. megoldás: alvás óráinak számának csökkentése minimálisra, kv, energiaital, és valami narkó. modell félkész.. prezentáció félkész, tételeket nem tudom. az az érzésem némelyiket olvasva, hogy ez nem is fog megváltozni.

áááááááááááááááááááááááááááá.

először is.. i love quimby. volt abban valami csodálatos az imént, ahogy ültem a tételekkel a kezemben egyedül a szobában, és szóltak a kvimbiszámok. átolvastam ma 25 tételt, persze koncentrációm intenzitását jelzi, hogy közben átszellemültem egy-két eszméletlen jól eltalált dalszöveggel...

és ma ismét elgondolkodtam azon, hogy a jóistenbe jutottam én el nagyobb akadályok nélkül teljesen időben idáig, itt, a műegyetemen. mert az valami hihetetlen, hogy szerintem 10 percnél tovább nem bírok figyelni semmire sem, amit be kell magolni. tényleg érthetetlen. hát mindegy.

a számomra legkedvesebb emberek egyike holnappal lezárva kijárta az iskolát. mondták ezt nekünk sokszor, mindenféle ovis meg sulis, és gimis ballagáson, hogy kilépünk az nagybetűsbe, és felnőttek lettünk, és egyéb nagy szavak... közben pedig mindenhol, ugyanúgy csak bukdácsoltunk, megdícsértek, elismertek, vagy éppen nem, sírtunk, nevettünk, tanultuk a leckéket. ezek után más lesz? hát gyerekek, előre, és meglátjuk! :) love. és pattogó szívecske.

juourtgmléfdofjgdngélfdsáptbmsárt. ez most az életérzés. mindenki (persze kb 5 ember, de ilyenkor úgy tűnik) már örülget itt magának, főleg azokat nem kedvelem most akik már mérnökök. én meg még nem. 5 nap múlva az leszek, ha az ég is ugy akarja. de zavarban is vagyok már ma... mérnök??? én? aki múlt héten állt a szoba közepén(!) és csodálkozott, hogy a töltő nem tölti a telefont. 3 méter távolságban mindenféle áramforrástól...

nade nem is ezért nem gondolok magamra MÉRNÖKként. ez csak olyasmi mint amikor a zoknit a kukába dobod a szennyes helyett. inkább úgy gondolok magamra, mint egy... most nem is tudom. megállt az írás.

egy cikkben olvastam ma egy nagyon jó mondatot:

"A jó tárgy észrevétlenül szolgál bennünket, a rossz tárgy miatt ezzel szemben egész nap bosszankodunk"

egy első bejegyzés... úgy éreztem írnom kell. csak, mert, magamnak.

ma volt egy ilyen felismerés. ami ritkán, de akkor nagy erővel hatást tesz az emberre. amikor úgy érzi rájött valamire. nem nagy dolgokra, elmondva talán jelentéktelennek is tűnik...

álltam a dombtetőn, a telken. a nap sütött, a békés júniusi nap érzés.. odanéztem a kisház tornácára a rá felfutott szőlőre... nem tudm ki ültethette, valószínűleg nagyszüleim kozül valaki. már nem élnek, pedig nem lennének öregek. azt hittem nagyon sokáig itt lesznek még, valójában elképzelhetetlen is volt, nélkülük. de már nincsenek. most a miénk az egész, ami régen a gizimamáék szőlője volt, csupa nagybetűvel. változott. minden megváltozott. az ember folyamatában néha fel sme fogja igazán, hogy valami...sose lesz többé úgy. és közben még minidg csak álltam egy helyben és néztem. ez már nem az, valami egészen más. talán én is egészen más vagyok, talán ezt sem vettem észre. egy héttel egy államvizsga előtt, érzékenyebb időszakomban egyszer csak fejembe vág egy érzés, hogy felnőttem volna? nem hiszem. sosem fogom úgy érezni. de van, hogy rájössz, megváltozott amit biztosnak hittél gyermekkorodban. s közben arra is, hogy az álmok bizony nem válnak valóra maguktól.

és bár várnád a tündért, a varázspálca nálad van. nincs használati utasítás, a nehézség ennyi.